Országos
Magyar
Cecília
Egyesület

LEGFŐBB  VALLÁSPEDAGÓGIAI  CÉLKITŰZÉSÜNK

Katolikus iskolánk elsődleges célkitűzése az, hogy diákjaink megismerjék és megszeressék az Istent, ezáltal üdvözüljenek, vagyis földi életük után az örök életre, a mennyországba jussanak. 
A ránk bízottakat 6 éves kortól ezért szüleikkel együttműködve elvezetjük folyamatosan a fiatal felnőtt korig a gyakorló keresztény életre. 

Nem azonnali eredményeket várva tesszük ezt, hanem az egyház hagyományos gyakorlata szerint folyamatos és kitartó „magvetéssel”.

Az ókori pogány görög gondolkodásban a pedagógia célja az ember tökéletesítése, s ezáltal a társadalom élhetővé tétele, jobbá alakítása volt. Náluk a nevelő munka középpontjában mindig az ember állt, aki egyrészt értelme által, másrészt egy jó nevelő (paidagogos) segítségével képes a tanulásra, fejlődésre, tökéletesedésre.
A legtöbb világi intézmény pedagógiájának a célkitűzése ma is, a gyerek vagy a felnőtt segítése a minél tökéletesebb önmegvalósításra, önkibontakoztatásra, önkifejezésre, amelynek következtében az egyén vagy a csoport vagy a társadalom jobbá válik. 

A keresztény pedagógia célja ezzel szemben nem az emberre s annak egyéni érdekeire irányul, s nem is egy emberi közösség tökéletesítésére fókuszál, hanem az embert mint Isten teremtményét s a közösséget mint Isten népét tartja szem előtt. 
Keresztény pedagógiánkban is fontos az ember, tehetségének kibontakoztatása és megvalósítása, gondolatainak és érzelmeinek kifejezésre juttatása, de a keresztény pedagógia nem áll meg itt, mert számára az ember kibontakoztatásának is magasabb célja van, ez pedig nem más, mint Isten dicsőítése s az ember életének Istenben való kiteljesítése és beteljesítése. 
 
A bibliai szóhasználatban gyakran, több mint kétszázszor találkozunk a „paideüo” kifejezéssel illetve útmutatással, hogy a tanítás és a nevelés középpontja nem az ember, nem a gyerek, nem is valamilyen megvalósítandó ideológia, hanem maga az Isten személye, az Istennel való személyes kapcsolat, már itt most és majd az örökkévalóságon át.

Jézus örömhírt hozott. Isten a Szeretet. Boldogságra kaptunk meghívást és az örök életre. Szeretnénk megélni ezt és másokkal is megosztani örömünket.
Aki szeretetben él, Istenben él és Isten őbenne. (1Jn. 4.16). Az Úrjézus ezáltal van személyesen és valóságosan jelen a tetteinkben, az életünkben.

Jézus missiós parancsa pedig így hangzik: Menjetek el az egész világra és hirdessétek az Evangéliumot minden népnek! (Mk. 16.15) Ezt az örömhírt hirdetjük tehát életünkkel és működésünkkel az iskolában is és mindenhol.

A kereszténység nem egy filozófiai elméleti véleményalkotás vagy egy elvi úgynevezett „világnézet”, hanem egy nagyszerű életforma. Személyes szeretetkapcsolat Istennel és egymással.

A legfontosabb feladatunk és törekvésünk tehát mindnyájunknak az, akik ennek az iskolának életében részt veszünk, hogy az élet minden területén, így az iskolában is saját életpéldánkkal, életformánkkal neveljük önmagunkat, segítsük egymást, a gyermekeket és szüleiket a keresztény életre, a krisztusi életre.
Nagylelkű örömmel adjuk oda ezért az életünket Istennek másokért.

Varga László
kanonok, karnagy,
az iskola művészeti vezetője